a zöld levelek a rügy körül úgy ütődnek
össze mint egy csöndes miatyánkban
az alany és az állítmány
de nincsen meg a mi országunk
ez egy idegen világ
az utca is bolond és részegek a járdalapok
az ég időnként megkóstolja
a cseresznyeszájú napot
istent eresztik el a felhőkalapok
lassan újra törzse lesz a fáknak
nem látom csak a sötét karót
néhány lomb
levélcsörgésből duruzsol altatót
a csoda túl kicsi vagy ma sincs ereje mintha
idebent kellene fölverni azt az izzó májusi tüzet
amiben a fák gyökeréig hatol az önkívület.
Murányi Zita (1982-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése