bejáratánál, tegnap, vagy csak rég volt,
megváltott jegyével, leszakadt jelenével,
elment, utána a hit hibátlanul elfért,
nem lakik benne többé a részvét, nézve se
vissza, táskája a földön, a szemüvege, a
csend utolsó színe, nem a rímé, a földön
többé sincs szó róla, nem létezett, vagy
az a kis beszélgetésnyi zaj volt, az a csendes
kitartás, az a szótlanul lassú, éretlen jövő idő.
Ayhan Ey Gökhán (1986-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése