ezzel tisztában voltunk, és azzal is, akadnak kivételek.
Megigézve álltunk előtte, kivételesen szépnek láttuk.
Legyintettünk, mikor hólyagos tenyerét felmutatta –
csak az A-vitamin hiánya, rosszul szereti bőrét,
de mi erre is tudjuk a megoldást. Aztán előadta,
hogyan idegenedett el a szakállától. Sima arca
ekkor valóban szemet szúrt, de úgyis csak provokál,
gondoltuk, mintha szőrszál csiklandozná a bőrünket,
hogy még jobban bízzunk benne. Hamarosan mégis
azon kaptam magam, hogy a használt borotvákat
vizsgálom a fürdőszobában, a többiek pedig
dühösen kiszórták a konyhaszekrényből a gyógyszeresfiolákat,
mintha sírkamrát ürítenének. Ő ott állt egyedül,
tekintetében a győztesek szomorúsága, fejében
furcsa lüktetés, amiről nem dönthető el, a másnaposság
vagy már a harmadnaposság tünete, esetleg az elvonásé.
Ahogy mi sem tudtuk meg soha, tenyere nem azért volt-e
hólyagos, mert túladagolta az A-vitamint.
Németh Bálint (1985-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése