felette platánfa terpeszkedik.
Mellette cipője az aszfalton,
öltönye még az esküvőjéről.
Mosolyog, nézi a nőt, a férfit,
az árvát, a lassan elmúlót.
Franciasapka, ráncokba írt
betűkkel történet.
Feleség, aki volt egyszer.
Zsigerekbe szőtt szerelem –
„Nyaralni van csak, értem
ment előre!”
Forró a beton, ő nevet.
Ha észrevennék, más is nevetne.
Gondolatban jégkockára tölti,
és elkeveri az életet.
Az utolsó cseppig inná.
Egy férfi megáll előtte.
Beszélgetnek.
Nézem őket egy ideje.
Miután elköszönnek,
a férfi is részeg a mosolyától.
Távozóban észrevesz.
Bólintunk.
Együtt leszünk másnaposak.
Filotás Karina (1997-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése