és hívjátok a sajtót.
A fotóst, akiről még sosem készült fénykép.
Unalmasak a hírek nélkülünk,
de végre lesz miről írni.
Amelyik biliárdgolyó utoljára esik le,
olyan színű kocsit lopunk ma éjjel,
és visszamegyünk északra,
ahol egykor rózsaszirmok és rizsszemek
hullottak a lábad elé.
Hajnalban benzinnel locsoljuk le
és felgyújtjuk a kaptárakat –
a nevelőszüleid vérszerinti lánya,
aki ollóval szokta levágni a csigák szarvát,
úgyis allergiás a méhek mérgére.
De addig vedd egy ebihal farkát
és egy búbos banka szemgolyóit,
esővízben főzd össze őket csipkebogyóval és kakukkfűvel,
hogy védve legyünk az átkoktól.
És ne mondd el senkinek,
hogy vendégségben a fürdőszobába nem kezet mosni járunk,
hanem hajszálakat lopni a fésűkből.
Csak hűvös lesz,
ők mégis úgy fáznak majd, mint a haldoklók,
miközben mi a folyóparton, az erek deltatorkolatánál
megsebezzük magunkat,
és egy pezsgőspohárba töltjük a medrükből kilépő szíveket.
Dékány Dávid (1988-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése