Aztán reggel lett, s én árnyak
seregét okádtam elő.
Tűz lobbant, fénylő ikermagány.
És bevetetted az ágyat.
Vak voltam – látásod adtad.
Üres voltam – az álmaid.
Már látlak. Arany és vörös
ragyogásban állsz, akár a nap.
Szárad a szélben egy sárga ing.
Babiczky Tibor (1980-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése