Összepakolt mindent, ami ő,
és hirtelenszőke múlttá vált.
Csak az utolsó reggel illata
maradt a férfi orrában,
és az érzés, ahogyan a nő
békés mosolyát benövő
aranyszálak ébresztik a közös párnán.
A hajszálat képtelenek lebontani
a gyomorsavak, nyugtatja magát
három napja, mióta elhagyta a kedves,
és a budi fölé görnyedve kotor
saját salakjában, és tudja, hogy ott
kell lennie annak a szőke hajszálnak.
Legalább egynek. Egyet biztosan
lenyelt azon az utolsó reggelen.
És csak reméli, hogy szőkét talált,
nem barnát, nem olyat,
ami véletlenül ott maradt a párnán,
nem olyat, ami miatt elhagyták.
Balogh Ádám (1981-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése