jobbá tenni ezt a világot, s nem sikerült. Ülünk
hát a parton, az élet és a víz folyik tova, figyeljük,
bor mellől, a komótos, mégis szörnyű tempót,
és kivárjuk, amíg fellázad a mozgás ellen a szív,
és mint a hajó, szemben a sodrással, hogy a rakományt
kipakolják, s vihessen valami mást, egy időre megáll,
várunk mi is egy új elindulásra.
Babiczky Tibor (1980-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése