a szavakkal,
nem dobálózom könnyelműen hasonlatokkal,
metaforákkal,
nem keresek válaszokat
megválaszolhatatlan kérdésekre,
mondjuk, hogy hová vezet
ez a villanykörteként fel-fellobbanó
és kihunyó század,
hová sodor bennünket kiszolgáltatottan,
miközben azt hisszük,
urai vagyunk a helyzetnek,
akkor valószínűleg hidegen hagynak
már az ezüsthasú pisztrángokként
felvillanó combok, bokák,
csak ülök majd egy padon,
felidézem mindazt, ami megvolt,
ami kimaradt,
és reménykedem, hogy időben megtudom,
megérte-e
Bajtai András (1983-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése