Homályosra füstölt formája a rendnek.
Fülelj csak: amit hallasz, ütemekből áll,
mégsem neveznéd zenének, sem beszédnek.
Semmi sem morajlik úgy, ahogyan a
fejben örvénylik a test. Befelé szór szét.
Ebben a füstüvegű emlékszobában
hagyod majd megtörténtté tenni a csendet.
Nem nyúlhatsz semmihez, mégis rád dől, ellep,
aztán felveszi alakod ez a mondat,
lassú belégzés közben várod a végét,
majd egy kilégzéssel engeded útjára.
Körbetáncol, integet feléd egy új rend.
Ott kint minden üres, tiszta, érintetlen.
Molnár Illés (1981-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése