amikor mindenki rohan előre.
szeretek csendet hallgatni
amikor mindennek hangzavar az ünnepe.
szeretek szomorú lenni
amikor mindenki a kötelező mosolyát mutatja.
szeretek koszos lenni
mikor a tisztaság elvárás.
és szeretek józan lenni
mikor a vidámság mértéke a bódulás.
szeretek részegen szöszmötölni
mikor a világ haptákban tiszteleg.
szeretek füllenteni semmiségeket
de tudom a világ a nagy hazugságokért fizet.
szeretek számolni felesleges perceket
de tudom a világ fontossága önmagáért remeg.
s szeretem mikor a magam semmije hiábavaló
ha a fröccsöntött öröklét megvásárolható.
szeretem azt ami rút és beteg
mert nem diktálja a kívánalmat;
hogy ma minden csak szép és hibátlan lehet.
Tobias Lorowicž (1985-)
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése