Móritz Mátyás: Ez az egy vers...

---Megírnám neked, legszebb versemet
mit idővel, a por majd nem temet
benne egy fájdalom sem kínozna
és a szárnyain hírnevet hozna.
Nem akadozna szavam félszegen
Vers lenne, melyben esküm nem szegem
lehet: rámenne sok drága estém:
a fogást a nagyoktól ellesném.
---A csak Neked írt legszebb versembe
bele gyúrnám a szívem, -a lelkem
ha kész lenne, nem nézném leverten
megférnének benne a szép eszmék
és bús szavakkal nem temetkeznék.
Átlépnék a sors, titkos kapuján
leszaggatnám a petyhüdt nyoszolyám
nem bántanának mérgezett esték
versemben fény lenne és melegség.
---Megírnám versemet, akkor is ha:
fejem álommal dőlne előre
de a mű, nem lenne kusza, -dőre
úgy gyúrnám a szavakat élveteg
áldanám a buja reményeket.
Űzném a Múzsát, mint egy vadorzó
kacajom nem lenne lomha, -olcsó
lehet hogy több napig bíbelődnék
de az elmúlással nem törődnék.
---Legszebb versemben a bizonytalan
még véletlenül sem rohanna rám
elveszni a fonalat nem hagynám
sok nagy igazságot kimondanék
úgy dicsérnének: ez igen, -derék!
Ezzel bíbelődnék estelente
minden szavam tehetségből csengne
átlátnék a homályon, a ködön
sínen lenne versemben az öröm.
---A legszebb versemben egyszerűen
elfújnám a lelkem zivatarját
karomba fonnám az Isten karját
el ,ez az egy vers, nem lenne veszve
nem olvasnád te sem révedezve.
E versemben nem lennék albatrosz
te sem vetnéd a szememre hogy rossz
nem is sántítanék suta félsszel
-ha kész lenne, -fel se fognám ésszel.

Móritz Mátyás (1981-)