- tűnődöm kábán, mintha reggel
ébredés közben; és számolom hányszor
fogom még leírni, hogy hiányzol,
pedig nem tudom mihez kezdhetnék veled;
ami átfestette az időt, az eget
fakul, lassan már csak ez a vers leszel,
összetartozunk, mi hárman, a semmivel;
vonásaid hordom és nézd, már magamnak
is mesélnem kell rólad, végre fogadj fiadnak
ha már sugárzol belőlem
mint felborigatott hangfalak-
ból előadás után a csend
Simon Márton (1984-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése